Department of Immunology

University of Debrecen

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Lányi Árpád Phd

E-mail Nyomtatás PDF

Biológus, egyetemi docens

Kutatási témák:    
SLAM-receptorok immunszabályozó szerepének vizsgálata
A HOFI fehérje funkcionális vizsgálata

 

 

 

 

 

1. SLAM RECEPTOROK SZEREPE A DENDRITIKUS SEJT – T-SEJT KAPCSOLAT SZABÁLYOZÁSÁBAN
Résztvev?k: Réthi Bence, Baráth Mónika, Gogolák Péter, Erd?s Erika, Petrovszki Enik?, Veres Ágota
Kollaborációs partnerek    Nagy László, Debreceni Egyetem, Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet
Cox Terhorst, Beth Israel Deaconnes Hospital, Boston, USA
Pablo Engel, University of Barcelona, Spain

Az immunfolyamatok szabályozásában a dendritikus sejtek (DS) és a T-limfociták közötti kommunikáció meghatározó szerepet játszik. A klasszikus T-sejtek közvetlenül nem képesek a kórokozók sejtfelszíni struktúráinak felismerésére, a T-sejtek aktiválódásához antigén-prezentáló sejtek (APS) közrem?ködése szükséges. A T-sejteket leghatékonyabban a DS-ek képesek aktiválni. A naív T-sejtek aktivációjához és differenciációjához az els?dleges antigén specifikus ingeren (MHC + peptid + specifikus T-sejt receptor kölcsönhatás) kívül ko-receptorok által indukált jelek is szükségesek (1. ábra). Ko-stimuláció hiányában a T-sejtek funkcionálisan inaktív állapotba kerülnek, vagy apoptózissal elpusztulnak. Az immunválasz jellegét az antigén ingerrel egy id?ben ható ko-stimulációs szignálok és a környezetben jelenlév? citokinek min?sége és mennyisége határozza meg.  



1. ábra. A T-sejtek aktiválódásának három jeles modellje.
Munkacsoportunk a SLAM (Signaling Lymphocyte Activation Molecule) receptorcsalád dendritikus sejtfunkciókra gyakorolt hatását vizsgálja. A kilenctagú receptor család (SLAMF1-9) fehérjéi közül behatóan a SLAMF1, (SLAM) és a SLAM F5 (CD84) vizsgálatával foglalkozunk. A SLAM családba tartozó receptorok egy kivételt?l eltekintve homoasszociációra képesek, így pl. a DS-eken kifejez?d? SLAM a DS-tel kapcsolatba lép? T-sejten megjelen? SLAM receptorhoz köt?dve kiválthatja annak aktivációját. Így a kétirányú jelátvitel hatással van a DS-ek fenotípusára és a naív T-sejtek differenciációjára is. Kimutattuk, hogy amennyiben a SLAM receptor által közvetített jelátvitel a CD40 – CD40-ligand (CD40L) kölcsönhatás általi szignálokkal egyidej?leg hat, azok hatását csökkenteni képes. A SLAM – SLAM kölcsönhatás eredményeként csökken a CD40L indukálta pro-infammatorikus citokintermelés (IL-12, IL-6 és TNF-?) és mérsékl?dik a DS-ek Th1 irányú T-limfocita polarizációt el?segít? képessége.



2. ábra. A T-sejtek aktiválódásának három jeles modellje SLAM receptorok jelenlétében. A T-sejt-indu-kálta CD40L – CD40 inter-akciót a CD40L sejtfelszíni kifejezésével vagy oldott CD40L-dal váltottuk ki. A SLAM-receptorok homo-asszociációját, illetve annak hiányát a receptorok sejt-felszíni expressziójával és gén-csendesítéssel modelleztük.

Hasonló eredményeket kaptunk a CD84 receptor vizsgálatakor is. A CD40 – CD40L jelátviteli pálya gátlásához hasonló hatást a Toll-like receptorok (TLR) általi szignálok esetében (pl. LPS-indukálta DS-aktiváció) nem sikerült kimutatni, éppen ellenkez?leg, a SLAM és a CD84 közvetítette szignalizáció fokozta a DS-ek gyulladásos citokin termelését és a Th1-irányú T-sejt differenciációt. A fentiek alapján feltételezzük, hogy a SLAM és a CD84 a DS-ek felszínén egymás hatását er?sítve hat és része egy negatív visszacsatolási mechanizmusnak, ami gátolja a túlzott Th1-irányú T-limfocita differenciációt (2. ábra). Jelenleg a fenti mechanizmus molekuláris hátterét vizsgáljuk. A CD84 expressziót DS-ekben RNS-interferenciával gátoltuk, majd vizsgáltuk a CD40L és az LPS által indukált géneket a CD84 jelenlétében, illetve hiányában. Érdekes módon számos I. típusú interferon-indukálta gén expressziójában találtunk különbséget, ami összhangban áll a SLAM receptorcsalád autoimmun kórképekben, els?sorban szisztémás lupus erythematosus (SLE)-ben játszott szerepével.

2. A HOFI FEHÉRJE FUNKCIONÁLIS VIZSGÁLATA
Résztvev?k: Baráth Mónika, Simon Tünde, Veres Ágota
Kollaborációs partnerek:    Geiszt Miklós, Semmelweis Egyetem, Élettani Intézet
Buday László, Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani Intézet

A közelmúltban azonosítottunk egy új adapter fehérjét, amely magas szinten fejez?dik ki humán tumor eredet? sejtvonalakban és fontos lehet az aktin filamentumok dinamikus átrendez?désének szabályozásában. Az új fehérje egy PX (phagocyte oxidase homology) és négy tandem SH3 doménból épül fel, így nagyfokú szerkezeti homológiát mutat a five SH3-domain proteinnel (FISH). A FISH fehérje az aktinban gazdag podoszómákban lokalizálódik, mely struktúrák nélkülözhetetlenek a tumor sejtek invazív migrációjában, de megtalálhatók oszteoklasztokban, makrofágokban és DS-ekben is. A FISH proteinnel mutatott homológia alapján az új fehérjét HOFI-nak (Homologue of FISH) neveztük el. Munkánk f? célja a HOFI fehérje aktin-polimerizációra, a sejtek letapadására, szétterülésére és migrációjára gyakorolt hatásának vizsgálata. Kimutattuk, hogy a HOFI fehérje az Epidermális Growth Factor (EGF) által indukált membrán fodrokban feldúsul, szükséges az EGF-indukált lamellipódiumok kialakulásakor, valamint a Src-kináz általi foszforilációt követ?en a podoszómákba vándorol. Folyamatban van a molekuláris scaffold komponenseinek éleszt? kett?s hibrid rendszer, immunfluoreszcencia, konfokális mikroszkópia, valamint immunprecipitáció és tömegspektrometria segítségével történ? azonosítása. Vizsgáljuk továbbá a megváltoztatott HOFI expresszió funkcionális hatásait tumorsejtek letapadására, szétterülésére és migrációjára, valamint meghatározzuk az említett sejtfunkciók m?ködéséhez feltétlenül szükséges doméneket. Végül állatmodelleket hozunk létre a HOFI fehérje tumor progresszióban játszott szerepének elemzéséhez. Mivel az aktin citoszkeleton dinamikus átrendez?dése szerves része az immunsejtek migrációjának és citokin szekréciójának is, vizsgáljuk a fehérje immunfunkcióit is. A HOFI fehérje funkcionális jellemzése el?relépést jelenthet a tumor sejt – fagocita kommunikáció megértésében, valamint lehet?vé teszi olyan farmakológiai célpontok azonosítását, melyeken keresztül a tumor sejtek inváziója, letapadása gátolható illetve a makrofágok és T-sejtek általi eliminációja kiváltható.